Nem is tudom már, hogy mikor jutott eszembe, de egyszer csak jött a gondolat, hogy írok a pozitív megerősítésről. Valószínűleg vagy azért jött, mert hiányzott, vagy azért, mert éppen kaptam egyet. A pozitív megerősítésre szükségünk van, akár tagadjuk, akár bevalljuk. Szükségünk van nekünk, szükségem van nekem, szüksége van mindenkinek, még a legmagabiztosabb embernek is. A kifejezés önmagáért beszél. Nem negatív, nem kritizál, nem akar javítani, nem akarja, hogy máshogy csináld, csak megerősíteni szeretne abban, hogy amit csinálsz, ahol és éppen ahogy, azt a dolgot az ő szemszögéből, aki adja, jól csinálod. Lehet, hogy más szemében nem, de az abban az adott pillanatban nem fontos. Egyvalaki úgy látja, hogy jó az, amit csinálsz, ahol és ahogyan. Valószínűleg ő is így csinálná. Vagy ő is ugyanúgy gondolkodik, érez, vélekedik. A pozitív megerősítés önzetlen. Nem öncélú, nem azért adja valaki, mert ezzel tetszelegni, hízelegni akar. Ha ilyen mellékíze van, akkor az nem pozitív megerősítés, hanem valami más. A pozitív megerősítés nem vár hálát önmagáért, azért, hogy kimondták. Nem kér sem megerősítést, sem cáfolatot. Csupán adni akarja önmagát és azt kéri, fogadják őt. A pozitív megerősítés olyan, mint egy gyermek. S akárhányszor kételyeim támadnak, mert éppen valaki nem a pozitív megerősítés eszközével élt a környezetemben, arra gondolok, amikor látom a gyermekeimet, hogy éppen kertet építenek a gyíknak, vagy felemelik a kistesójukat, mert szerintük ő ezt kérte (beszélni ugyan még nem tud), vagy sütivel kínálják a szomszéd kislányt, vagy búcsúajándékot adnak a védő néninek, s ez megerősít, hogy a mi énünk bennük él tovább. Pozitívan megerősítenek, anélkül, hogy tudnának róla. De hasonlóan jó érzés, amikor váratlanul érkezik a pozitív megerősítés a lányok tortatanárától, a Pilates edzőmtől vagy az éppen elszenderedni készülő férjemtől, aki úgy érzi, elalvás előtt még el kell ezt mondania, s én csak másnap reggel fogom fel, mekkora megerősítés is ez nekem.

Bátorítalak benneteket, adjatok pozitív megerősítést, bármikor, bárkinek, bárhol, amikor, akinek és ahol szeretnétek. Mert lehet! „Jól csinálod” „De jó ez így” „Én is így látom” „Remek” „Jó ezt látni” – mindegy, hogyan fogalmaztok, a lényeg, hogy ha úgy érzed, tetszik, ahogy az anyuka viselkedik a játszótéren a gyermekével, mondd el bátran. Ha jól esik, hogy udvarias a bolti eladó hölgy, köszönd meg bátran. Ha örülsz, hogy tiszta utcán lépkedhetsz, és látod, amint azt takarítják, azt is megköszönheted. Mert a jó szó mindenkinek jár és mindenkitől jöhet. A jó szó szabadon szárnyal!